Azt hiszem mindannyiunk számára mást jelent ez a szó, hogy boldogság. Engem inkább az a kérdés foglalkoztat, hogy mért hajszoljuk folyamatosan? Mért fontos számunkra mindig boldognak lenni? 

Mi számít boldogságnak? Mikor siker élményünk van, vagy az apró örömök, vagy egyszerűen boldogságnak számít az, ha jól érzem magam a bőrömben és kifogástalanul működnek az életemben a dolgok? Valóban meglehet ma már pénzen vásárolni a boldogságot? 
 

A boldogság mindig valami újban rejlik, vagy boldog lehetek akkor is ha az életemben az tesz boldoggá, hogy a megszokott dolgok rendjén vannak? Igaz, az nem túl változatos. A pesszimista ember jobban örül a "spontán jött" örömnek (pl.: a vártnál sokkal jobb eredményt ér el), mint egy optimista ember? 
 

De az optimista ember hozzá állása mindig pozitív...szóval így pro és kontra. Talán jó az, ha szokványosan pörögnek gond nélkül a napjaink, azonban ha sosem kockáztatunk sosem leszünk képesek, és érdemesek magasabb szintre jutni. Ekkor benne van a pakliban, hogy csalódhatunk, koppanhatunk, dehogy ne csak a rosszat említsem minden történetnek van valami tanulsága bizonyára abból is csak tapasztalatot szerezhetünk. 

Irigylem azokat az embereket, akik mindig tudják mit akarnak, hirtelen hoznak jó döntéseket, és egyszerűen szemet hunynak a rossz dolgokon. Nem érdekli őket mit gondolnak, mit mondanak róluk. A boldogság tanulható, elsajátítható? 

A boldogság szintjei értékelhetőek? Honnan tudja az ember, hogy elért a boldogság legmagasabb fokára, ahonnan tovább már nem haladhat? Nem tudom ki hogyan éli meg a boldogságot, de mindig rettegem attól, hogy elmúlik, kicsúszik a kezeim közül. 
 

Számtalanszor halljuk, hogy a boldogság hozzá álláshoz köthető - hogyan látjuk a világot, magunkat, a körülöttünk lévő embereket - .