Új év

Elég érdekesen telt a Szilveszter. Úgy volt, hogy nem is megyünk sehová, aztán előtte két nappal kitalálták a barátaim, hogy házibulit csinálnak. A buli elment, bár volt már jobb is. Ittam, de csak éppen annyit, hogy teljesen kikapcsoljak, de ne legyek rosszul. Az ünnepek után elég nehéz vissza rázódni a hétköznapokba.

Újévi fogadalmaim közt szerepel, hogy leadok egy pár kilót. Kevesebbet eszem ez tény, de ez még kevés. Magam sem tudom mit akarok...igazából vagy elfelejtek enni, és ez kitolódik estére mikor már nem szabadna enni, vagy eszem rendszertelenül össze-vissza. :S Főleg, ha korán kelek. Ki tud hajnalban indulás előtt 6-kor enni? Hogyan kellene rászoktatnom magam? 
Mit egyek napközben, ha éppen nem otthon vagyok? Ami friss, laktató, és nem hizlal? Ilyen talán nincs is. xD Várom a válaszokat. :)
 

Különböző (nevén nem nevezném őket...ez itt nem a reklám helye) pékségekben árusítanak fittness termékeket... honnan tudjam, hogy ezek tényleg kevesebb kalóriát tartalmaznak, vagy könnyebb így eladni a termékeket drágább áron? -_-'
Mindenesetre van rájuk kereslet Mo-n. Akárhányszor bemegyek egy pékségbe mindig akadnak olyan emberek akik fittness dolgokat vásárolnak. Megdöbbentem, hogy mennyi férfi vásárló van. Cikinek éreztem mikor én nőként beálltam a "normál" pék árummal a sorba a mögöttem álló férfi pedig akkor kérte ki a fittness reggelijét. :/

Télen milyen gyümölcsöt érdemes fogyasztani? Javaslatokat várok olyan emberektől, akiknek van tapasztalata. Direkt nem kezdtem el nőknek szóló honlapokat olvasni...sablonos válaszokat.

Tényleg jó lenne lefogyni; legalább egy tizest. Erre most ideális a téli szünetem. Nyelv vizsga előkészítőre, és könyv tárba kell csak bejárnom Pestre, így talán elviselhetőbb a fogyókúra is.  

Pénteken lesz az első előkészítő óránk. :) Egyúttal könyvtárba is elnézek. Hát így ... ennyi csend után. 

 Mára már nem terveztem több bejegyzést, azonban a mai nap számomra egy fontos eseményt jelent. Ma van Albert Györgyi halálának 3. évfordulója. Akik ismernek tudják, hogy nagy rajongója voltam és vagyok a mai napig. 

Ma 3. éve, hogy egy különleges embert veszítettünk el. 2008. október 3.-a péntek emlék és gyásznap nekem. Rengetegen bántották, gyűlölték, kihasználták, nem találta a boldogságát. Sokan csak névről ismerték, és negatív véleményt mondtak róla. A médiának "köszönhetően" kapott egy bélyeget.
 

Halálának oka hivatalos indoklás szerint szívelégtelenség volt. Miután elolvastam a könyveit (Miért pont én? A depresszió szorításában; Miért pont ők? A férfiak fogságában), rengeteg riportját végig néztem úgy gondolom halálának oka az örökké megfelelni vágyás, stressz, boldogtalanság, szenvedés lehetett az oka. Feltételezések szerint oka lehetett az egészségtelen életmód, az alkohol, az erős gyógyszerek, gyógyszer függőség...lehet, hogy közre játszott!

Több váláson keresztül ment, a családjától sem kapott annyi szeretetet és törődést amennyire szüksége lett volna főleg a nehéz pillanataiban, gyermeke sem született...valószínűleg ez vezetett a depresszió kialakulásához az életében. Tehetséges újságíró, riporter, intelligens, éles eszű nő volt. Mindig irigyeltem az angol nyelvtudását, széles látókörét, személyiségét, humorát. A  boldogtalanságba halt bele. 
 

Az utóbbi időben depressziójával, alkohol és gyógyszerfüggőségével, válásaival, könyveivel került címlapra. Rendkívül őszintén vallott az életéről, a betegségéről, a kapcsolatairól. Magyarországon elítélték mindezért. Rossz volt éveken keresztül végig nézni a leépülését, és hogy nem volt olyan ember a környezetében, aki segített volna rajta. 

Túl sok energiáját felemésztette a megfelelni vágyás kényszere, hogy elfogadják az emberek. Halála előtt Joshi Barat-al készült riportjában már maga is belátta, hogy ebben az országban az Ő tudására, arra amiben Ő tehetséges arra itt nincs igény; "nem vagy itt jó helyen".  
 

Undorítónak tartom, hogy míg élt senki nem foglalkozott vele, senkit nem érdekelt, hogy mi történik vele...meghalt hirtelen minden csatorna felkapta, emlék műsorokat adtak le. Györgyit idézve: "... akkor kerülsz címlapra, hogy ha szülsz, ha férjhez mész, ha valami betegség ér vagy ha meghaltál." Szégyen!!!
 

Búcsúzóul:

Drága Györgyi! Ha a földön nem találtad meg a boldogságod ott ahol most vagy békében nyugszol. "Számunkra Te sosem leszel halott, örökké élni fogsz, akár a csillagok."

https://www.youtube.com/watch?v=VjWX-WPO6Hk

Egy Quimby dallal emlékezem Rád!

 

 Szeptemberig nem is érzékeltük, hogy ősz van. Olyan jó meleg volt mindennap, a mai nap viszont már megéreztem, hogy újra itt van. Korábban sötétedik, hidegebbek már a nappalok is. Nem szeretem a hideget. 

Hajnalban ki sem akarok bújni az ágyamból. Utálok hideg szobában ébredni. :S Dehogy ne csak panaszkodjam... Kovács Kati dalait hallgatom. Imádom. :)

A dalainak még volt mondani valója, érdemes oda figyelni a dalszövegekre. "NEM, NEM NEM...SOHA NEM NEM NEM... én nem leszek soha sem a játékszered!" Tudnám ajánlani minden kesergő nőnek, aki nem lép, nem tud, nem akar, fél kiszállni egy kapcsolatból, amelyben csak kihasználják (hogy Csernus doki szavaival éljek kapcarongyok). 

Soha sem késő! Senki sem érdemli a szenvedést. Mindannyian értékes emberek vagyunk, érdemesek vagyunk a boldogságra. Amelyik férfi nem becsül minket nem is érdemel meg!!!

"Elmegyünk. Egy szép nap innen elmegyünk. Elkísér, az indián nyár". Gyönyörű. Mikor úgy érzem nincs erőm folytatni mindig meghallgatom a kedvenc dalaim, és mindig hatásos.
 

 Mindenkinek nagyon szép szeptemberi szombati napot kívánok. :) 

Vissza térve a tegnap esti témámra (már lehet, hogy unalmas) mindig rettegtünk a teherbe esés gondolatától is. Felnőtt nőként pedig már attól, hogy mi lesz, ha nem sikerül, vagy 'ne adj Isten' kifutunk az időből. Mi történik, ha nem sikerül?
 

A legtöbb nő kudarcként éli meg ezt. Valószínűleg én is így lennék vele. Sajnos semmi garancia nincs rá, hogy ha mi a párommal majd úgy döntünk, hogy babát szeretnénk sikerülni fog. :( 

Sok kapcsolat megy tönkre, egymást hibáztatják a párok ilyen esetben. Azt hiszem ebben az esetben senki sem vonható felelősségre. Szeretem a párom kitartok mellette jóban rosszban, hiszen tudom, hogy ő is megtenné értem, és ezt nekünk együtt kell megoldanunk.
 

Butaság, de kiszámoltam, hogy ha esetleg most esnék teherbe a babám júniusban születne meg. :) Ha most kiderülne, hogy terhes vagyok az lenne az első dolgom, hogy kiugrom az emeletről. xD De azért álmodozni még szabad. :)
 

Az Én Babám Ikrek csillagjegyű lenne, mint a Férfim is. :) Az alábbiakat olvastam június szülötteiről: 
 

A gyermek Ikrek:

Fürge, mint a csík, mozgékony a keze, lába, szája, sokat kérdez és a választ is megjegyzi. Nagy a tanulásvágya, hamar megtanul olvasni. Válogatás nélkül mindent elolvas, ezért jó, ha a szülő válogat. Nagy a mozgásigénye.Szereti a meséket, mesekönyveket, ezekkel jól lehet rá hatni, félelmeit lehet oldani.
 

Az Ikrek jelleme:

Sokrétű. Fontos neki a társaság, a közösség, fél az egyedülléttől, ugyanakkor szabadságszerető, gyakran menekülne. Az Ikrek érdeklődése egészen különböző lehet: pld. egy gazdasági szakember, aki szeret meditálni.  A koncentráláshoz le kell kötnie másik énjét. Gyors a felfogása, jó az esze, jó a vitakészsége, világos az értelme. Jó beleérző és alkalmazkodó készsége van. Kitűnő a logikája, jó az emlékezete. Jó a nyelvérzéke és a beszédkészsége. (gyorsan megtanul beszélni kisgyerekként), több nyelven beszél. Kíváncsi, tanulékony, nagy a fantáziája, intuíciója. 
 

Az Ikrek és a munka:

Az Ikrek számára olyan munka való, ahol sokoldalúságát kamatoztathatja. A változatosság is komoly szerepet kaphat; szellemi tekintetben olyat, ahol jó problémamegoldó képességét érvényre juttathatja, fizikai szinten minden olyan munka számításba jöhet, ami utazással, mozgással jár. Területei a kapcsolatteremtés és a tömegkommunikáció. Erős a kommunikációs igénye. Jó szervezőkészsége miatt hostess vagy tolmács, író, újságíró, fordító, szerkesztő, fotós. Jó kereskedő, előadó. Nem bírja a kötöttséget.

Híres nők az ikrek jegyében: Helena Bonham Carter, Marilyn Monroe, Angelina Jolie

Híres férfiak az ikrek jegyében: Jamie Oliver, Colin Farrell, Johnny Depp :)

Mindent egybe vetve nem rossz kiosztás. :) De ez még a jövő zenéje. :P :)

Kívánok mindenkinek csodás hétvégét ezen a szép őszi napon. 

https://www.youtube.com/watch?v=qvuyYj5ROmk&list=FLItSB3o8oO5wLeE52TMCBTg&index=68

 Elég rég írtam már. :/ Sajnos időm sem volt mostanában, de igyekszem bepótolni. :) Nem nem, félre értés ne essék, nem vagyok várandós, viszont mostanában többet foglalkozom a témával. 

 Igazából sosem vágytam babára. Kislányként még csak-csak, de ez szép lassan abba maradt. Sosem tudtam úgy gügyögni a gyerekeknek, ahogyan a szerettem ismerőseim tették. Nem voltam oda értük.

A barátnőim megláttak egy kisbabát rohantak oda, és vágyakozva nézték a totyogó apróságokat tervezve, hogy ha nekik lesz, hogy fogják hívni, kisfiú lesz vagy kislány...Belőlem ez vmiért hiányzott. Mostanában viszont egyre többet gondolok arra, milyen érzés lenne, ha lenne egy kisbabám. 

Fiút vagy lányt szeretnék, mi lenne a neve, hogyan becézném, már a várandóságom 9 hónapja alatt milyen kapcsolat alakulhatna ki köztem és a kisbabám között.  A párom, és én is még túl fiatalok vagyunk hozzá. Arról nem beszélve, hogy mindketten tanulunk még.

Anyagilag sem, lelkileg sem vagyunk még erre készen. Annyi dolog van még, célok és tervek, amelyeket szeretnénk megvalósítani. Egy nőnek igazából Magyarországon 2 választási lehetősége van: karriert épít, vagy gyermeket vállal. :/

Még bőven van időm...maximum 33 éves koromig várok vele. Nem szeretnék kifutni az időből, vagy problémákat a megtermékenyüléssel kapcsolatban, de már most azt érzem, hogy iszonyúan szeretnék egy kisbabát. Ebben csak az a furcsa, hogy fiatal korban rettegünk a terhességtől, a felelősség vállalástól egy bizonyos kor betöltésével pedig egyre közelebb kerülünk hozzá, és jó érzéssel tölt el bennünket. (Mindig elítéltem az abortuszt. Nem lennék rá képes.)

Mikor eljátszom a gondolattal méregetni szoktam a Férfimet. :) Kellőképpen magas, széles vállú, barna szemei vannak, és gyönyörű ében fekete haja. *.* Elbűvölő gyermekeink születnének, és remélhetőleg fognak is. :)

Szeretném, hogy az ő haját örököljék majd, az én szemeim, és az ő termetét. :) A rá jellemző kedvességet és nyugalmat, és az én szívósságom, kitartásom. :)


 https://www.youtube.com/watch?v=m_0uNm7oE-Q&feature=related

Ezt a dalt hallgatom. Imádom Elvis-t. Ajánlom mindenkinek boldog és boldogtalan percekben egyaránt. :)

 Túl vagyok az évnyitón. Ebben az évben sem lett túl spilázva. Nem kellett kiöltözni, nem volt ünnepség. Kevesebb, mint egy óra alatt lezavartuk. 

Talán furcsán hangzik, de örülök, hogy (végre) elkezdődik az iskola. Már unatkoztam itthon. Jó volt újra látni az osztálytársaimat.

Az idei tanév keményebb lesz, mint a tavalyi. Már október végére maximum le kell adni a szak dolgozatom témáját, és áprilisra el kell készülnöm vele. Osztály főnök szeretné, ha egy úttal szakmai nyelv vizsgát is szereznénk német nyelvből.

Szóval lesz dolog ebben az évben is, de szeretem a pörgést, és már ezt vártam. :) Tuti, hogy év végére idegbeteg leszek a vizsgák miatt, de tudom, hogy megéri. 

Utolsó sulis évem... Ebben az évben már nem készültem rá annyira, mint korábban általános iskolában, vagy szakközépben. Sokan panaszkodtak, hogy milyen költséges az iskola kezdés.

Persze általános iskolában sokkal több dolog kell (körző, vonalzó,könyvek, füzetek...). Én ebben az évben 2 gyönyörű, vastag, A/4-es pillangós spirál füzettel és pár csomag tollal készültem rá az iskolára. 

Szóval durván kijöttem 2000 ft-ból. Sajnálom azokat a családokat, akiknél 2-3 gyereket kell egyszerre iskolába indítani. Ez biztosan jelentős kiadást jelent erre a hónapra. :S

Mi is voltunk ebben a cipőben. Az idősebb öcsém már végzett ebben az évben, szóval ő már dolgozik, a pici pedig még ovis. Tehát nekünk ez az év már vmivel könnyebben indul. 

Jövőre én is végzem, és az öcsém kezdi az 1. osztályt. :)) Legalább anyukáméknak is könnyebb lesz így. 

 

 Igen volt egy bejegyzésem arról, hogy mennyire gyűlölöm és nem fogjuk megtartani. Viszont a szüleim meghívtak pár vendéget hozzánk, akiket tulajdonképpen utálok, de ha már ott voltak muszáj volt foglalkoznom velük. Nagyon tudnak mulatni, és mielőtt hozzánk érkeztek volna már "ráhangoltak" a bulira egy kis alkohollal.

Azért utálom őket, mert tavaly is eljátszották ezt, hogy szinte spontán beállítottak hozzánk. Nekem ezzel nem is lenne problémám, de velük nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy számítanék rájuk, hogy váratlanul be toppanak, hogy jöttek bulizni. Arról nem beszélve, hogy ők még egy kv-ra sem hívtak meg minket magukhoz egyszer sem.

Sztem ehhez hatalmas pofa kell. Nah mind1... úgy voltam vele, hogy már úgyis mind1. Nem jellemző rám az alkohol fogyasztás, de most mégis bele mentem. 
 

Sajnos ezek az emberek velejükig rosszak, és nagyon nagyon zsiványak. Hiába, hogy nem vagyok már gyerek, így is rátudtak venni, hogy igyak még ...még...még. Zenekar volt nálunk és a barátom is be-be állt zenélni.

Éreztem, hogy nem lesz annak jó vége, ha iszom még, de mindenki mondogatta, hogy majd táncolok és nem lesz baj. Táncoltam is... Ez meg  a másik fele volt.

A részegség nem tudom kiből mit vált ki, de belőlem elég csúnya dolgokat. Abban a percben fel sem tűnt számomra, hogy nem egy diszkóban vagyok a barátaimmal, hanem otthon családi körben. Elég durva táncot lenyomtam a barátomnak, aki nyugtatott, hogy álljak le, mert holnap megfogom bánni és néznek...de akkor ez nem érdekelt. 

Nagyjából kiesett az este...alig emlékszem vmire. Hajnalig táncoltam...egy pár rókázással fűszerezve. :S Ez nem én vagyok. :S

Másnap korán reggel elkezdtem takarítani... kellemetlen volt a családdal reggel kávézni. Alig mertem a szemükbe nézni. Gáz volt. Soha többet ilyet...főleg ezekkel az emberekkel. 
 

 Túl vagyunk már szinte minden nyári programon, ünnepségen ami az augusztust illeti. Már csak augusztus 20-a van hátra, amit én személy szerint mindig gyűlöltem. Eddig sem tartottam, és valszínüleg ezek után sem fogom. 

Még gyerek koromban csak-csak vártam, és kiharcoltam a tesómmal és Anyuval, hogy Apukám jöjjön el/vigyen el minket szabadtéri programra. Vidéki vagyok, ha valami nagyobb szabású rendezvényen szerettünk volna részt venni, ahhoz utaznunk kellett, és Apukámnak volt jogsija és kocsija. :) Ő természetesen irtózott mindenféle fesztiválos dologtól. 

Akkor még nem értettem. Szegénykém fogat össze szorítva, de eljött velünk. :) Ma már vhogy én is így állok hozzá. 

Nem vagyok hozzá szokva a tömeghez és a zsivajhoz. Nem is vonz. Persze akkoriban haragudtam, ha még sem mentünk el. Mostanság már a világ minden kincséért sem mennék el.

Az utcákon zenével, mulatozással ünneplik 20-át én pedig örülök, ha nem hallok, nem tudok róla. Talán ebben közre játszott, hogy elszoktam tőle, hiszen nem volt jellemző a családunkra, hogy gyakran részt vett volna ilyen banzájokon. Ezt is Apukámtól örököltem igazából. 

Nincs energiám, és kedvem sem, hogy ugyanazokat a programokat évről évre végig szenvedjem. A tűzijátékos össze borulástól pedig ver a víz. 

Még Anyukám névnapja lesz ebben a hónapban és zárjuk a nyarat. :( 

 Egy hete kaptam az értesítést fb-on, hogy beszámolót kell írni a szakmai gyakorlatról. xD Szívem szerint leírnék  minden rossz dolgot, ami akkor történt velünk, tehát panaszkodnék. Nagyon vissza kell fognom magam, hogy kulturáltan, finoman fejezzem ki magam, és csak jót írjak.

Májusban közölték velünk, hogy a következő évet csak akkor kezdhetjük el, ha nyáron teljesítünk 1 hónap szakmai gyakorlatot. Lezártuk a vizsga időszakot volt egy nap szabadságunk és már mehettünk június 1-én dolgozni. Borzalmas volt.

Arról nem beszélve, hogy nem is olyan munkát kaptunk, ami kapcsolódik a szakmánkhoz. xD A hotel nevét nem szeretném itt publikálni. A lényeg, hogy egy hotelben töltöttük a gyakorlatunk.  Első nap mindenki nagy ívben tett arra, hogy újak vagyunk mit tudunk mit nem. 

Be sem mutatkoztak, és rendkívül bunkó módon viselkedtek velünk. Azért beszélek többes számban, mert a legjobb barátnőmmel  mentünk. Azt tudni kell, hogy turizmust tanulunk, ehhez képest felszolgálónak osztottak be minket az étterem részbe.

Senki nem mutatott meg nekünk semmit, hogy mit hogyan hová. Oda mentünk egy számunkra szimpatikusnak tűnő nőhöz, hogy mit csináljunk, mi lesz a feladatunk...ennyivel elhajtott: "Mit tudom én??? Találjátok fel magatok! :@" Aztán láttuk, hogy pont nem a megfelelő embert találtuk meg. xD

Egy idegbeteg volt. Tört rombolt egész nap, és hihetetlenül bunkó volt mindenkivel. A többieknek is voltak dolgai, de ő kimagaslott köztük. Rájöttem, hogy nem csak szóbeszéd az, hogy tanulóval a "szart is felpucoltatják". 

A dolgozók el lötyögtek délig mi jó esetben 4-kor végeztünk. Ebédelni is kb. 2-kor jutottunk el, úgy hogy nagyon sokszor reggelizni sem reggeliztünk, és már fél 7-kor dolgoztunk. Nagyon kemény volt.

Tanulságos volt abból a szempontból, hogy felnyitotta a szemem. Ha nem tanulok maradok a szamár létra legalján. Még így is előfordulhat, de akkor fel emelt fővel elmondhatom magamról, hogy ami tőlem telt azt megtettem. 

Erről is mint sok más káros(?) szenvedélyről a véleményem jóból is megárt a sok. Mindent szabad, csak mértékkel. Egyre több bejegyzést olvasok a közösségi oldalak ártalmas következményeiről.

Nem értek ezzel egyet. Senki nincs kötelezve arra, hogy regisztráljon. Arra sem, hogy ott élje az életét és szinte naplót vezessen. Lassan azt is tudom már a másikról mikor megy wc-re. 

Sztem ezeknek az embereknek szeretet hiányuk van, és azért plakátolnak ki mindent, hogy figyeljenek rájuk...egy fajta feltűnési viszketegség is játszik. Vicces mikor arról olvasok, hogy rossz hatással van a gyerekre. Az nincs rossz hatással, hogy a szülő ezt nyugodt szemmel végig kíséri, és csak akkor lép mikor már baj van? 

Ha én szülő lennék biztosan blokkolnám az ilyen oldalakat kulcs szavak segítségével. Nem a gyereket kell hibáztatni. Nem is tudok együtt érezni az ilyen szülőkkel. Egy szóval tudom jellemezni őket: felelőtlenek. 

Sajnálom, hogy nincs még fb-n "nem tetszik" gomb. Gyűlölöm a más vallású emberekre, kisebb ember/nép csoportokra megjegyzést tévő, buzdító embereket, valamint a magukat istenítő, mindenről beszámoló, napi 200 képet posztoló, minden percben író embereket.

Mindennek megvan/eljön a maga ideje. Minek kell 0-14 éveseknek regisztrálniuk ilyen oldalra? Miért chat-elnek? Annak idején mi átmentünk egymáshoz osztály társak tanulni, vagy maximum telefonon pár percben megbeszéltük az elintézni való dolgokat.

A mai gyerekek a gép előtt ülnek, hanyagolják a személyes találkozást az ismerőseikkel, olyan embereket bejelölnek akiket nem ismernek, és olyan információkat is megosztanak, amelyek nem tartoznak senkire.  Biztosan nem támogatnám, ha az én gyerekem regisztrálni szeretne (majd egyszer) közösségi oldalra. 

Nem a fiatalságot kell büntetni. Egy gyereket nevelni kell. Olyan ember lesz, amilyen példát lát, ahogyan én nevelem. Néhány szülő magába nézhetne... görbe tükör lenne a saját gyereke önmaga számára. 

 Azt hiszem mindannyiunk számára mást jelent ez a szó, hogy boldogság. Engem inkább az a kérdés foglalkoztat, hogy mért hajszoljuk folyamatosan? Mért fontos számunkra mindig boldognak lenni? 

Mi számít boldogságnak? Mikor siker élményünk van, vagy az apró örömök, vagy egyszerűen boldogságnak számít az, ha jól érzem magam a bőrömben és kifogástalanul működnek az életemben a dolgok? Valóban meglehet ma már pénzen vásárolni a boldogságot? 
 

A boldogság mindig valami újban rejlik, vagy boldog lehetek akkor is ha az életemben az tesz boldoggá, hogy a megszokott dolgok rendjén vannak? Igaz, az nem túl változatos. A pesszimista ember jobban örül a "spontán jött" örömnek (pl.: a vártnál sokkal jobb eredményt ér el), mint egy optimista ember? 
 

De az optimista ember hozzá állása mindig pozitív...szóval így pro és kontra. Talán jó az, ha szokványosan pörögnek gond nélkül a napjaink, azonban ha sosem kockáztatunk sosem leszünk képesek, és érdemesek magasabb szintre jutni. Ekkor benne van a pakliban, hogy csalódhatunk, koppanhatunk, dehogy ne csak a rosszat említsem minden történetnek van valami tanulsága bizonyára abból is csak tapasztalatot szerezhetünk. 

Irigylem azokat az embereket, akik mindig tudják mit akarnak, hirtelen hoznak jó döntéseket, és egyszerűen szemet hunynak a rossz dolgokon. Nem érdekli őket mit gondolnak, mit mondanak róluk. A boldogság tanulható, elsajátítható? 

A boldogság szintjei értékelhetőek? Honnan tudja az ember, hogy elért a boldogság legmagasabb fokára, ahonnan tovább már nem haladhat? Nem tudom ki hogyan éli meg a boldogságot, de mindig rettegem attól, hogy elmúlik, kicsúszik a kezeim közül. 
 

Számtalanszor halljuk, hogy a boldogság hozzá álláshoz köthető - hogyan látjuk a világot, magunkat, a körülöttünk lévő embereket - .  

Szívemből szólt a bejegyzés, amelyet ma a blogomban szerettem volna "népszerűsíteni". Nem szeretnék itt politika,társadalmi viszonyokról gyakran szót ejteni, viszont úgy érzem ebben élek/élünk, és ha van lehetőségem elmondani a véleményem miért ne tegyem? Egyet értek a blog írójával; megkérdezel embereket ma, hogy milyen Magyar országot képzelnek el magunknak az egyik oldal válasza: cigány mentes Magyarország, a másik oldal válasza: fajgyűlölet mentes Magyarország. 

A barátját, szerelmét mindenki megválaszthatja, de a családját, származását nem. Aki cigány családba születik attól függetlenül, hogy tanul/dolgozik hagyja el az országot, vagy nyersen fogalmazva dögöljön meg? Aláírom azt, hogy sok cigány nem dolgozik, lopnak, és bűnöznek, de magyar emberre a felsoroltak nem igazak? Tehát legyen inkább több kocsmázó, nem dolgozó, sztrájkoló, pénzt sikkasztó, fajgyűlölő... magyar, mint beilleszkedni, nyugodtan élni vágyó és tudó cigány ember? 

Jellemző a híradó műsorokra, ha cigányokról közölnek valamilyen információt külön kiemelik azt, hogy CIGÁNY. Akkor mért kell áll szenteskedni? Hogyan akarjuk így "lerombolni" a származásunkból fakadó előítéletet és megkülönböztetést?

Kíváncsi lennék arra, hogy aki büszkén hangoztatja, hogy rasszista azt tényleg ért-e valamilyen atrocitás a cigányok részéről. Ha valahol árvíz van egyből rohannak segíteni, sok cigány telepen pedig még mindig nincs víz, gáz, áram bevezetve...számomra ez nonszensz. 
 

Bízom benne, hogy az emberek véleménye változni fog, és nem bőrszín alapján, ismeretlenül fogják beazonosítani a cigány embereket.

http://magyarinfo.blog.hu/2011/08/05/nacizni_zsidozni_ciganyozni_gyulolni_unalmas 
 

 Mai bejegyzésemben erről szeretnék írni. Sokat halljuk ma ezt már szinte szállóigévé vált mondatot kapcsolatban élő emberek szájából. Ezzel kapcsolatban szerintem megoszlanak a vélemények. 

Ti mennyire értetek egyet ezzel? Rendben van, hogy a szemét senki sem csukhatja be, de ez attól még rossz érzés legalábbis nekem. Nekem nem számít, hogy a párom megbámul más nőt, vagy csak oda pillant engem akkor is bánt.

Mikor velem van nyilván nem csinálja, de biztos vagyok benne, hogy mikor én nem vagyok vele ő is megnéz más nőket. Lehet ezzel kapcsolatban kompromisszumot kötni? Van olyan határ eset, ami még elfogadható, és ami már nem fér bele?

Lehet, hogy csak én vagyok ilyen, de velem még nem fordult úgy igazán elő, hogy vkit megnéztem volna vagy forogtam volna utána. Persze ez inkább férfiakra jellemzőbb. Még soha nem fogott senki meg külsőleg annyira (a páromat kivéve), aki után én utána néztem volna, vagy feltűnően megnéztem volna.

Azért sem értek ezzel egyet, mert ha egy férfi állítólag szerelmes a teljesen átlagos kaliberű párjába, aki szerinte úgy szép ahogy van, akkor mért kell forogni a szőke, szilikonos cica babák után? Remélem ezzel nem sértettem meg senkit, csak példaként mondtam. Ha elégedett vagyok, szerelmes, és boldog akkor mért van erre szükség?

Sokan azt a választ adják, hogy ettől függetlenül a párjukat szeretik, és ez teljesen természetes. Nem tudom régen hogyan működött, de ma minden az erotikáról szól. Sima hétköznap feltudnak páran úgy öltözni, hogy még női szemmel nézve is kiesik a szemem, buliról nem is beszélve...a korhatár pedig mindig csökken. :) Lassan ott tartunk, hogy nem tudjuk megkülönböztetni a 12 lányt a 20 évestől. 
 

Vicces, de még mindig hiszek abban, hogy a szerelem vak és a párom csak engem lát, csak engem néz meg ...legalábbis én így vagyok vele szemben. Kislányként Apukám mindig Anyuról áradozott nekem, hogy számára Ő a legszebb és senki sem fogható hozzá. Mindig annyira őszinte volt, és hittem, hogy majd egyszer az én férjem is így beszél rólam.

Sajnos én ezt nem tudom tolerálni. Beszéltünk már erről. Még nagyon a kapcsolatunk elején rákérdeztem nála, hogy szokott-e más nőket megnézni, mosolygott és azt mondta nem.

Aztán szép lassan kihúztam belőle, hogy oda-oda pillant, de hogy az csak egy pillantás. :S Én vagyok számára a tökéletes nő, és ez teljesen természetes, hogy mások is bejönnek neki. :/ Természetes ez? Ha természetes, akkor én mért nem érzek ilyen dolgokat??? :S

Arról nem beszélve, amit tv-ben és magazinokban látni... Egy férfi nem gondol bele abba, hogy amit lát mese habbal. Photoshop és egyéb felszínes dolgok.

Én nem tudok ezzel egyet érteni. Tiszteljük meg egymást, és a kapcsolatunk is, hogy nem nézünk meg más embereket, még egy pillantásra sem.

Ma erről szeretnék írni. Olyan nehéz erre választ adni. Ha magamról kellene beszélnem azt kell hogy mondjam én sajnos társ függő vagyok. Nagyon szeretem a párom, és nagyon sok mindent elnézek neki sztem emiatt is. Valamint jellemző rám, hogy birtokló típus vagyok. Ha vkit megszeretek csak magamnak akarom és elkezdem kisajátítani. Tisztában vagyok a rossz tulajdonságaimmal próbáltam már változtatni rajta, de idáig nem volt eredménye. 

A párommal mint tűz és víz vagyunk teljesen különböző személyiségű emberek. Mondhatnám példának, hogy Ő imád társaságba járni, beszélgetni, én magamnak való vagyok, nem vagyok oda az ilyesmiért. Még sorolhatnám mennyi mindenben különbözünk. Ilyenekből adódóan vitázunk is eleget. 

Nem gondolkodom egyedülálló életről, viszont volt, hogy megfordult a fejemben milyen lenne megint egyedül. Nem kell senkihez alkalmazkodni. Nem hiányzik, ha nincs velem. Arra van időm amire én akarom... és így tovább. 

De ez nekem valószínűleg nem menne. Nálunk a veszekedések legjava abból adódik, hogy keveset vagyunk együtt. Még nem élünk együtt. Ő folyamatosan dolgozik és hétvégén zenél. Sok találkozás marad el ilyesmi miatt. Ma is hívott magával, mert zenélni ment a zenekarával egy házibuliba, de nekem semmi kedvem beülni idegen emberek közé és ülni egész éjjel mellette, mint egy idióta ő pedig egész éjjel zenél. :S

Felmérések szerint a nők 50%-a él egyedül. Olyan nehéz ma ismerkedni. :S Szórakozó hely nem alkalmas, társ keresős szolgáltatáson keresztül én személy szerint nem ismerkednék, a napok pedig idő hiányában pörögnek. Nemhogy ismerkedésre mondhatni semmire nincs időnk. :/

                                                                                                                       Imádom a Szex és New York című sikeres sorozatot és a belőle készített filmet is. Tudom, hogy nem túl életszerű, de nem is azért nézem. Ma már mondhatni divat szinglinek lenni. Régen az egyedülálló nők kaptak egy skatulyát. Az egyedül álló nő egyet jelentett a magányos, vénlány jelzőkkel. Sokat változott a világ. A szingli nők ma a sikeres, erős, önálló nőt testesítik meg. 

 De ez tényleg így van, ahogyan levetítik nekünk, vagy ez mese habbal és ez ennél sokkal szomorúbb dolog minden pozitív dolog ellenére is? Ti mit gondoltok erről?
Ha van kedvetek írjátok meg komiban a véleményetek. :)

Végül egy Sugarloaf dal a témához kapcsolódóan. ;) Imááádom! 

https://www.youtube.com/watch?v=9OG7htqQHfg

 Feszültséggel telnek a napjaim. Még mindig nincs munkám...igen lassan 1 hónapja. Elküldtem már rengeteg állás hirdetésre a jelentkezésem és vagy vissza sem jeleznek, vagy vissza hívnak állás interjúra és nem vesznek fel. :) Tudni kell rólam, hogy vidéki vagyok és elég költséges az utazás számomra, bár nem hiszem, hogy ez vkit is érdekel. 

Tegnap voltam állásinterjún borzasztó volt. Már az ajtóban lesorozott egy fiatal ember a kérdéseivel, akiről kiderült nem is ő a főnök. :) 2 perc ismertség után: férjed van? gyereked van? Lehet, hogy én vagyok túl naiv, de mi köze a munka adónak ehhez?

Én ilyen szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hisz gyerekem, férjem nincs még. Rugalmasnak mondhatom magam munka vállalás szempontjából, de kérdem én ilyen esetben egy férjes nő, vagy egy anyuka ne is induljon el munkát keresni? Sokszor halljuk ma, hogy protekció nélkül ma nagyon nehéz elhelyezkedni.

Mit tud tenni az ember lánya, ha nincsenek ilyen kapcsolatai? :)) Én sajnos nem rendelkezem olyan ismerősökkel, akik közben tudnának járni az érdekemben így nagyon nagyon nehéz, de nem adom ám fel. :)

Aki mer az nyer. Bízom benne, hogy hamarosan nekem is lesz munkám. Mára ennyit. :)

 

 Sosem írtam még blogot. Nem szeretnék előszót, vagy bemutatkozást írni. Csak simán bele csapni. 

Hétköznap este van. Már túl fáradt vagyok írni. Ezért mára, csak egy link. :)

https://www.youtube.com/watch?v=MBoTRF2aK4s&feature=view_all&list=PL3C581041CBEE06E6&index=122